Az alábbi sorok gr. Esterházy Miksa, Molnár Lajos - Athletikai gyakorlatok (1879) című könyvéből származnak.

"3. Gerelydobás

A gerelydobás a continensen alig divik másutt, mint hazánkban, de most egészen más módon, mint ahogy hajdan gyakorolták. A gerelydobás feladata, hogy a kar olyan preczizirozott biztossággal képződjék ki, miszerint egy kisebb térfogatú testet egész biztossággal el tudjunk találni, ami mindenesetre nagy gyakorlottságot, pontosságot és biztos karokat igényel. A gerely hossza 5-6 l. között változik, vastagsága rendesen egy hüvelyk. A célpontot egy állványra mozoghatólag erősített emberfő képzi, melyet a dobott ruddal el kell találni; a rud vége vaskarikákkal van ellátva, miáltal súlya nehezedvén, a dobás és czélozás is több erőt igényel. 

Jó dobás 25 l. középszerű dobás 15-20 l.

A dobó a célponttal szemben áll, kezdetben csekélyebb azután fokozatosan nagyobb és nagyobb távolságban; biztos állásba helyezkedik, és pedig egészen oldallal; amelyik kézzel dobunk, ugyanazon lábbal vissza kell lépnünk. A rud vízszintesen tartatik, és pedig ugy, hogy az u.n. hossztengelylyel derékszöget képezzen, és a haránt- vagy kereszttengelylyel párhuzamos legyen."

"5. A baltavetés

eredeti ősmagyar játék, leginkább Somogyban dívik. A használt balta alakja a mellékelt ábrán látható. A baltavetés magyar kanászmulatság,  mely a hazában  itt-ott még dívik, mintegy a régi jó idők homályos emlékeként; de azon fényes hírnév, mely némely merész és sikeres barvourvágások intézőit megyeszerte övezte, most már elhomályosult. Nem egy kanásznak képezte nagy virtusát az, hogy a disznócsorda közül azt a disznót vágta le egy csapással, amelyet az uraság erre éppen kijelölt; valamint az se igényel csekély ügyességet, hogy a kanász baltájával ugy bevágott egy sudár fa derekába, miszerint az ott állva maradt. Nagy kár volna, ha e kitűnő és népies gyakorlat ahelyett, hogy az egyes vidékeken elterjedne és népszerűsittetnék, csak hagyomáyként maradna fenn a dajkák és béresek unokáknak mesélő ajkain!"