A baranta elvitathatatlan erénye, hogy értéket közvetít az emberek felé. Attól függően, hogy milyen mélységeibe ássa bele magát az ember, más és más értékeket. 

A barantában, az edzésmennyiségtől függően az alábbi szinteket különböztetjük meg: 

Akár barantázgat valaki, akár válogatott szinten űzi, egyaránt fontos tagja a közösségnek. Előbbi a baranta tömegbázisát adja és közösségi hátterét, míg utóbbi a világ felé tudja közvetíteni a baranta tartalmait. A különböző szintek csak együtt tudnak működni, hiszen válogatott barantás nem lesz utánpótlás nélkül és nem lesz utánpótlás, ha a legmagasabb szintek bemutatása nem vonzza be az embereket. 

A gondok ott kezdődnek, mikor valaki azt gondolja, hogy csak a legmagasabb szint képvisel értéket és mivel ő azt soha nem fogja elérni, ezért kár fáradozni és abbahagyja a barantát. Ha ez a hozzáállás állandósulna, egy idő után elfogyna az utánpótlás.

Minap beszéltem egy édesanyával, aki gyermekeivel korábban baranta csapatba járt, de mivel elköltöztek más településre, a gyakorlásokat jelenleg ő tartja a gyermekeinek. Mondta, hogy meg akarja tanítani kést dobni a gyerkőcöket, de az nem baranta lesz, mert nem olyan színvonalúak a foglalkozások. 
Itt látszik, hogy az emberek többségének - a barantások jelentős részének is - hibás elképzelése van arról, hogy mi az a baranta. A baranta a Hagyományos Magyar Harcművészet, mely önmagában egy modern harcművészet (hiszen jelenlegi formáját a 90-es évek elején nyerte el), de tartalmai évszázadokon keresztül úgy őrződtek meg, hogy a tapasztaltabb ember átadta tudását a tapasztalatlanabb embernek. Anélkül, hogy valaki őt edzéselméletre, pedagógiai ismeretekre, oktatásmódszertanra tanította volna. Amikor egy szülő otthon kést dobálni tanítja a gyermekét, akkor a baranta legarchaikusabb formáját űzi, akkor is, ha nem rendelkezik a baranta foglalkozásvezetői képesítéssel. Aki magyar módon ostorozni, botot forgatni, karddal vívni, birkózni tanítja a környezetében élő fiatalokat, az a baranta közösségéhez tartozik, hiszen szerepet vállal a magyar harci mozgáskészlet megőrzésében és az utánpótlás nevelésében. 

Sajnos a lónak másik oldala is van - és itt utalnék a címre. Még talán a fentieknél is fájdalmasabb az, mikor a barantázgató egyén úgy gondolja, hogy az ő feladata az, hogy különböző fórumokon képviselje a barantát. Ilyenkor születnek a "jobbhanemislátom" bemutatók és az "olvasniisfáj" facebook bejegyzések. Minden embernek rendelkeznie kell bizonyos fokú önkritikával, hogy meg tudja ítélni, milyen mértékben birtokolja a baranta értékeit és ezzel összefüggésben milyen mértékben jogosult azt hangoztatni. Aki - példának okáért - pék, és heti 2 órában lejár rekreációs szinten edzeni, az utána ne vitázzon szakmai kérdésekről olyan emberekkel, akik heti szinten 20 órában foglalkoznak ugyanezzel a témával... Persze ez nem csak a barantásokra vonatkozik...

Ha egy településen olyan ember válik a baranta képviselőjévé - akár annak ellenére is, hogy semmi köze az Országos Baranta Szövetséghez-, aki egyáltalán nem ért hozzá, akkor az adott településen az a kép alakul ki a barantáról, hogy az egy ügyetlenkedő, kétbalkezes, úgymond igazi vesztes társaság. Egy ilyen csapathoz természetesen senki nem szeretne csatlakozni, csak a hasonló ügyetlenkedő, kétbalkezes vesztes jellem. Ezek az emberek tapasztalataim szerint más közösségekben korábban nem állták meg a helyüket, de együtt, összegyűlve hatalmas önigazolást találnak benne, hogy a heti másfél óra (izzadás nélküli) gyakorolgatás után megveregethetik a vállukat, hogy mostantól már igazi magyar emberek, hiszen barantáznak. Szintén ezen közösségek jellemzője a modern kori new age sámánizmussal vegyített sosemvolt vallási hagyományőrzés.

Még ha később meg is jelenik valaki, aki magas szinten űzi a barantát, a köztudatból csak óriási munka árán fogja tudni kitörölni a baranta rossz hírnevét.