Reggel a kondiban indítottam a napot, lelkileg felkészülve egy meghalós láb és has edzésre. Úgy tűnik jobban be kell melegítenem, mert a harmadik kör elején elkezdett a bal térdem fájdogálni. Szerencsére hamar elmúlt az érzés és már nyoma sincs, de intő jelnek veszem.

Bemelegítést követően az alábbi edzést végeztem el:

A gyakorlatokat egymást követően, köredzésben végeztem, pihenő nélkül. 

Leírva egyáltalán nem tűnik vészesnek, de volt körülbelül három olyan holtpont, amint nehéz volt átlendülni. Mindenesetre az augusztusi tunyaságot követően nagy sokként érte szegény testemet. :D 
Már most érzem a lábaimban, hogy holnap nagyon jól fog esni a futás... A törzs erősítést lehet, hogy alálőttem, jelenleg az egészséges izomérzeten kívül nincs semmi, de a lábgyakorlatokkal együtt maga az edzés eléggé padlóra küldött.

Az edzés végére teljesen leesett a vércukorszintem, annak minden tünetével (enyhe émelygés és szédülés, erőtlenség), de továbbra is tartani akarom magam ahhoz, hogy a reggeli edzést éhgyomorra végzem. 

Délután lőttem jobb és bal kézzel is 40-t. A technika érezhetően stabilabb, már nem kacsáznak a vesszők sem. Valószínűleg oldáshiba lehetett. Most viszont az ideg csapkodja meg néha az alkaromat, ami egyértelműen tartás hibát jelent. Elképesztő, hogy mennyire megváltoztat mindent egy olyan "apróság", hogy melyik oldalon fut ki a vessző. 

Az íjászat után kicsit iskoláztam a szablyát. Alaplépéseket ismételtem át, egy-két kombinációt. Végül fém karddal dolgoztam kicsit cölöpre. Gyakorlótárs nélkül nem az igazi...