Természetesen a bejegyzés címe nem a hajító- és lőfegyverek céljaira utal. Korábbi bejegyzéseimben kifejtettem már, hogy különböző szintjei vannak a barantázásnak: van, aki csak alkalomszerűen csatlakozik az edzésekhez, van, aki heti 2-4 alkalommal jár edzésre és van, aki napi rendszerességgel gyakorolja, edzi magát. Sok esetben hajlamosak vagyunk túlértékelni azok közösségi szerepét, akik a legmagasabb szinten űzik a barantát és sok esetben alulékeljük azok szakmai kompetenciáját, akik a barantához elsősorban az azt körülvevő közösség miatt csatlakoztak. Természetesen a folyamat fordítva is igaz, mikor egyesek azt gondolják, hogy a barantának nincs szüksége kiemelkedő sportteljesítményekre (és arra, hogy minél több fiatal mozduljon el ebbe az irányba), illetve mikor eszményképet gyártunk azokból, akik nem végeznek említésre méltó edzésmunkát, de rendkívül jó baráti társaságot szerveznek az adott baranta csapat köré. 

Azért, hogy elkerüljük az edzésre járó különböző rétegek túl- vagy alul értékelését, legelőször meg kell értenünk, mi motiválja őket abban, hogy edzésre járjanak. Azok, akik rendszeresen járnak edzésre, általában az alábbi fő motivációs tényezőket jelölik meg:

- a közösség
- a mögöttes filozófia és kultúra
- a mozgás öröme
- a baranta teljessége

A közösség lehet rendkívül megragadó, de sajnos folyamatosan változik. Tudomásul kell vennünk, hogy emberek jönnek, másoknak nem lesz ideje lejárni edzésre, elköltöznek, vagy egyéb okból nem képesek lejárni az edzésekre. Azok, akik a jó közösséget jelölik meg első helyen az edzésre járás okai közt sok esetben kihullanak akkor, amikor a közösség átalakul, vagy válságos időszakot él. Egy közösségen belüli konfliktus rendkívüli módon érezteti a hatását ilyen esetben, hiszen a társaság egy jelentős része távozhat ilyenkor. 

Aki a mögöttes filozófiát, vagy kultúrát tartja kizárólagosan motivációs tényezőnek, sokszor csak egy bizonyos szintig hajlandó fizikai erőfeszítést tenni és ritkán lép ki a komfort-zónánk kívülre. Számtalan olyan emberrel találkozhatunk, aki énekel, táncol, kényelmesen elvívogat-elíjászkodik, de mikor az igazi embert próbáló feladat következik, meghátrál. Foglalkozásvezetőként nehéz kezelni a helyzetet, mert többnyire felnőtt emberekről van szó, akik korábban nem sportoltak semmit, így a saját határainak feszegetése ismeretlen kellemetlenségekkel jár számukra. 

A másik véglet az, aki csak a mozgás öröme miatt jár le edzésre. Őket általában hidegen hagyják a magyar kultúra kapcsolódó részei - a népszokások idegenek, a tánc riasztó, danolni csak erőszakkal lehet rávenni őket. Ha nem sikerül lelki tartalmakkal hatni rájuk, hamar abba hagyják az edzések látogatását. 

Sokakat az fog meg a barantában, hogy itt a magyar mozgáskészlet teljességét próbáljuk átadni. Nem elegendő szablyával vívni, nem elegendő birkózni, nem elegendő lovagolni - mindent kell csinálni. Ők azok, akik a barantát önmagáért szeretik és az edzéslátogatás szempontjából a legkitartóbbak az évek során.

Ezekkel a motivációkkal el lehet jutni a heti 2-4 edzés szintjére, azonban más indíttatás is kell, ha az ember magasabb szintre szeretne lépni. Ahhoz, hogy valaki minden nap lelkiismeretesen elvégezze az edzéseit és ezáltal a saját személyiségének olyan oldalait tapasztalja meg, amit a kényelmi-zónán belül maradva soha nem tudott volna, saját kitűzött célokra van szüksége. A célokat rövidtávú, középtávú és hosszútávú célként csoportosíthatjuk. Rövidtávú célokról akkor beszélünk, ha a cél teljesítésének tervezett időpontja 1-2 hónapon belül esik, középtávú a cél, ha 1 éven belül és hosszútávú, ha a megvalósítás 1 évnél tovább tart. 

A rövidtávú célok közt szerepelhet egy-egy versenyre, vagy bemutatóra való felkészülés. Rendkívül jó lendületet ad az edzéseknek egy küszöbön álló verseny, melyre célzottan lehet készülni. A középtávú céloknál fokozatvizsgára való felkészülés, szakmai bemutatóra való felkészülés, vagy az éves célversenyre való felkészülés a jellemző. Előfeltétele hogy a barantázó rendelkezzen éves edzéstervvel, hiszen az teljes egészében erre az eseményre van kihegyezve. 

A hosszú távú célok közt sok minden szerepelhet, például az, hogy valaki edzővé váljon, nemzetközi versenyeken jó eredményeket érjen el, biztosítsa a megélhetését a barantából stb. de mindannyiunk közös távlati célja "az egyének jellemekké formálódásán keresztül az igazi személyiségek számának lassú szaporodása" és ezáltal a valódi közösségek létrehozása, melyért minden edzésen és minden rendezvényen dolgozunk. 

Összességében tehát az mondható el, hogy a közösségi élmény, a mozgás öröme, a magyar kultúra szeretete, a baranta mozgásanyagának szeretete mind-mind fontos tényezők, azonban ha valaki jobban el szeretne mélyülni a barantában, akkor látnia kell, hogy nem ezek a baranta fő céljai. A népkultúra megismerése és abból magaskultúra létrehozása, a magyar mozgásműveltség terjesztése a világon csak eszköz és segítség a személyiség- és közösségformálásra, mellyel egy élhetőbb, emberibb, felelősségteljesebb és kicsit magyarabb világot teremthetünk az utánunk érkezőknek.