Az állások bemutatásával foglalkozó cikksorozatunk újabb részéhez érkeztünk. A mai témánk a fordított alapállás. Az állás onnan kapta a nevét, hogy ez az egyetlen állás, melynél (jobb kezes harcost szemlélve) a bal láb kerül előre, tehát a fegyver tartó kéz hátrébb van. Ez eleinte szokatlan lehet, hiszen már a legelső baranta edzéseken is hangsúlyozzunk, hogy a vívás során a kard nem csak támadó fegyver, de egyszersmind az egyetlen pajzsunk is, így jó, ha magunk előtt tartjuk. Azonban számos előnnyel is rendelkezik.

A fordított alapállás a hátsó tartás tükörképe. Ennélfogva minden, amit ott leírtam, igaz a fordított alapállásra is. Az állás rejtett lendülettel rendelkezik, tehát nagy erejű támadások megindítására alkalmas. Ugyancsak igaz, hogy vívótávolságon belül meglehetősen nyitott állás, így alkalmazása csak pillanatszerűen, a technika megindításakor javasolt. A fenti képen a fordított alapállás felső helyzete látható.

Míg a legtöbb támadó jellegű állás elsősorban csapások megindítására alkalmas, addig a fordított alapállás középső helyzete nagy erejű szúrás indítására is tökéletesen alkalmas, mivel az állás felvételekor a fegyver hegye egyenesen az ellenfélre néz. Ettől függetlenül természetesen csapásokat is lehet végrehajtani ebből az állásból. A fordított alapállás helyzetei közül a középső helyzet rendelkezik a legbiztosabb védelmi tulajdonságokkal. Ebből adódóan a találkozó harc előkészítésének kitűnő állása. 

A fordított alapállás alsó helyzete nagy erejű alsó támadások megindítására alkalmas. Első ránézésre meglehetősen védtelen állásnak tűnik a felső támadásokkal szemben, de ez nincs így. Megfelelő távolságérzékeléssel párosítva az állásba rejtett lendület kihasználásával meglehetősen erős hárítások végrehajtására alkalmas. 

Az állás "váltópárja" a hátsó tartás. Az egyes állásokból megindított csapásokkal a másik oldali állásokba tudunk váltani. Ezt kihasználva, pontosan és gyorsan kivitelezve nagy erejű és folyamatos támadást tudunk ellenfelünkre mérni.