Napjainkban újra reneszánszát éli az alternatív gyógyászat, melynek köszönhetően nagyanyáink fortélyai is újra előkerülnek. A népi gyógyászat sokrétű ismeretanyagában főszerepet töltenek be a különböző gyógynövények és az ezekből készült szerek. Ezek többségét ma már gyógyszertárakban és zöld patikákban is megkaphatjuk, de kis energiabefektetéssel magunk is elkészíthetjük a kívánt készítményt. 

A nyugati világban "zöld hullámként" jellemzett irányzat egyre nagyobb teret nyer hazánkban is, minek köszönhetően évről évre nő a gyógynövény-készítményeket fogyasztók száma. Ennek ellenére a zöld forradalomnak idehaza még nem sikerült széles körben elterjednie. Az elsőként szokták említeni, hogy idehaza szűkebb az a réteg, mely megengedheti magának a gyógynövényes készítmények fogyasztását. Ez állná is a helyét, mivel a boltban kapható szerek többsége valóban kissé borsos árral rendelkezik, de ezek nagy része otthon, házilag is előállítható, így valószínűbb, hogy a népi műveltség egyéb részeivel egyetemben egyszerűen csak kikoptak az átlag magyar ismereteiből. 
Vannak, akik felesleges kiadásnak tekintik a gyógynövényes teák, táplálék kiegészítők és egyéb szerek fogyasztását. Mivel ezen készítmények leginkább immunerősítő, egészségfenntartó, betegségmegőrző és roboráló szerek, így azok számára valóban nem alkalmasak, akik úgy gondolkodnak, hogy "ha majd lesz valami bajom, akkor beveszek egy tablettát". Ebben az esetben is megmutatkozik a szerves műveltségben élő ember gondolkodása, aki elsődlegesen életmódszerűen próbálta megelőzni a betegséget, nem pedig a kialakult problémát próbálta utólagosan orvosolni.

Az ősszel gyűjthető gyógynövényeink közül a legnépszerűbb a csipkebogyó. Alkalmazása leginkább a meghűlések megelőzése miatt gyakori, hiszen rendkívül magas vitamintartalommal rendelkezik. A csipkebogyó a csipkerózsa áltermése, mely egy fél métertől három méter magasságig növő bokor. Országszerte megtalálható, viszonylag igénytelen növény. 

A feldolgozás során az áltermést hasznosítjuk, mely 0,3-0,65% C-vitaminnal rendelkezik. A húsrészben ez 0,5-1,2%-os koncentrációban van jelen. Összehasonlításképp, a fekete ribizliben ez az arány 0,13-0,25%. Emellett megtalálható benne a B1 és B2, valamint a P vitamin. A gyűjtést akkor érdemes megkezdeni, amikor bogyó szép vörös színbe fordult. Ha a bogyót egészben szeretnénk hasznosítani, akkor megvárhatjuk, hogy a fagy megcsípje, de amennyiben csipkehúsként szeretnénk felhasználni, akkor mindenképp a fagyás előtt kell begyűjtenünk a bogyót. A csipkehús előállításához ketté kell vágnunk az áltermést és el kell távolítanunk a magokat és a szöszt, ami a fagyást követően igencsak nehézkes, mivel ekkor a bogyó húsa megpuhul és kenődik. A nyers bogyó hosszútávon nem tárolható, ezért a gyűjtést követően vékonyan kiterítve szabad levegőn, vagy műszárítóban szárítják. Húsként szárítva megőrizhető a C-vitamin nagy része. 

A jövendőbeli csipkebogyó gyűjtőknek hasznos információ lehet, hogy hozzávetőlegesen 2 kg nyers bogyóból lesz 1 kg száraz és 4 kg áltermésből lesz 1 kg csipkehús. 

A csipkebogyó kiváló gyógytea alapanyag, akár önmagában, akár teakeverékekben. Egyre népszerűbbek a csipkéből készült szörpök és borok, valamint lekvárok is. A magjából préselt olaj népszerű kozmetikaipari alapanyag, hiszen a benne található telítetlen zsírsavak és az A-vitaminsav tartalma miatt rendkívül jó bőrregeneráló tulajdonsággal rendelkezik.