A minap volt egy érdekes beszélgetés, melyben az egyik csapatvezető felvetette, hogy egy LCD monitoros hirdetőfelületen hirdetné a barantát. Kérte a környező csapatok véleményét a dologról, meg hogy mit gondolnak, hogy a környező iskolák engednék-e, hogy ott kiállítsa. Érdekes gondolatok születtek. Az alábbiakban név nélkül közlöm a beszélgetés tartalmát, mert szerintem nagyon tanulságos. Tekintsük esettanulmánynak...

"Szervusz Z.,
Szerintem ez egy nagyon ügyes ötlet :) Nekem nagyon tetszik!
Remélem összejön a vételár és lehet majd működtetni :)
(...pár gyakorlati tanács...)
Üdv,
Cs."

"Szia!
Pár nap türelmedet kérem, körbe kérdezek pár sulit, oszt küldöm az anyagiakat! Jó az ötlet!
(...pár gyakorlati tanács..)
Baráti üdvözlettel!
A."

"Adjon Isten!
Kicsit elrévedünk, és máris látjuk a baljós jövőt, ahogy az iskolákat ellepik a TV-k. Egyik barantát hirdet, a másik teniszt, a harmadik tollaslabdát, focit, stb. A gyerekek a tornaórán egyik tévelől átsétálnak a másikhoz, és meg is van a napi mozgás. De továbbgondolva lehetne, még így telefont, gyógyszart, nyalánkságokat, stb.-t is hirdetni, és ne higgyétek, hogy a reklámipar nem hagyná ki a lehetőséget! 
Gy."

"Nincs semmi baj a képernyőkkel, telefonokkal. A baj akkor van, ha az tölti ki a gyerek életét, hogy ezeket nézi/nyomkodja. De ha már úgy is ez veszi őket körül (és ezen nem tudunk változtatni) és lehet jóra használni őket, akkor miért nem tesszük? Elvből?
Az idők változnak és vagy lépést tartunk, vagy eltűnünk. 
M1."

"Hát ez már az Y, Z vagy Mit tudom én melyik generáció!
Jobb iskolákban- a jobb pedagógusok- már a feladatokat is a virtuális térből küldik a gyerekeknek, a megoldásokat oda küldik vissza...
Ha csak egy lelket nyerünk így már akkor is megérte.
Én támogatom.
L."

"Sziasztok!
Értelmezésem szerint az aktuális törvény engedi.
(...aktuális törvény szövege...)
P."

"Szuper, de jó, hogy megtaláltad!!
Akár érv is lehet az iskolákkal való véleménycsere során, hogy nyilván nem véletlenül kivétel ez a tilalom alól..
Cs."

"A cél szentesíti az eszközt?
Gy."

Uff, beszéltem!
B."

Én már több iskolában is láttam ilyen reklám-tv-ket, tehát nem ezzel indítanánk el a lavinát.
"A baranta "hirdetése" nem gazdasági jellegű, a jogszabály szerintem nem érinti, de ha érintené is beleférne, kárt sem okoznánk vele. Sőt...
Több esetben próbálkoztunk plakátokkal, de úgy tapasztaltuk, hogy teljesen esélytelen, már nem fogja meg a gyerekeket. Elavult. Sajnos ott tartunk, hogy simán elmennek mellette, akármit is ábrázol vagy hirdet, nem kelt elég nagy feltűnést.
Viszont ha színes, mozgalmas, ráadásul technikai eszköz, akkor összehasonlíthatatlanul nagyobb az esély, hogy valaki megáll előtte egy pillanatra. És mint tudjuk, egy bolond százat csinál...
Az a kor már elmúlt, hogy az újdonságokat az ördögtől eredeztetjük. Undorító dolog pl. a fészbúk is, de mégis egy jelentős reklámfelület, nagyságrendekkel több emberhez jut el, és nagyságrendekkel hatékonyabban, mint a "hagyományos" papír alapú hirdetés. Vagy haladunk a korral, a tegnapi nap "hagyományait" is beépítjük az életünkbe, vagy átlép fölöttünk a világ. Ez van sajnos. Én nem érzem ezt az eszköz szentesítésének a cél érdekében, csak arra használnánk, amire való.
M2."

"Nem kell démonizálni a modern kor vívmányait. A gyerekek nem azért prüntyögnek számítógép/okosteleon előtt, mert az ördög megszállta őket, hanem mert nyitottak az őket körülvevő világra. Jóra és rosszra egyaránt. Ha őket ez veszi körül, akkor erre. Nekünk meg ebben kell megtalálni a helyünket. De ez nem jelenti azt, hogy egy technológia önmagában rossz lenne! 
A gond nem a számítógépes játékokkal meg a többivel van, hanem azzal, hogy a serpenyő másik oldalára nem került semmi és így nincs egyensúlyban a dolog. Ha minden gyermek találkozna valós élményekkel (valóságosan vívna, íjászkodna, birkózna, lovagolna, valóságos barátai lennének, stb.), akkor nem függne annyira a virtuális valóság élményeitől. 
"Ha a természet, vagy mondjuk az Isten, meg akarja tartani ezt a fajt, akkor az meg fogja találni a kibontakozás útját, ha el akarja veszteni, akkor az egyén úgyis rugdalózhat..." -mondja Móricz. 
Értsd úgy, hogy ha a magyar kultúrát éltetni akarjuk, akkor meg kell találnunk azokat a pontokat, amelyeken szót tudunk érteni a mai kor emberével. Ez a mi feladatunk, mert a kultúra nem egy levegőben lebegő pátoszos köd, ami magától is létezne, hanem emberek fáradtságot nem ismerve elvégzett munkája és annak az eredménye! Ha ezt a munkát nem végezzük el, akkor erősködhet akárki, hogy mekkora érték, amit csinálunk - ha nincs hordozója, akkor egy-két ember tudására szűkül be a magyar műveltség és nem tud hatni a körülötte élőkre. Fontos ezért minden olyan megjelenési forma, ami ezt támogatja: legyen az foglalkoztató, előadás, internetes vírusvideó, vagy TV-s szereplés. 
De így folytatódik az idézet:
"Egy bizonyos: csak a korszellem megváltoztatásával változhatik meg a magyar."
Ez viszont nem fog menni úgy, hogy "márpedig a gőzmozdony mennyivel jobb volt, mert akkor legalább kellett kazánfűtő és egyébként is". Nem azzal fogjuk megváltoztatni a következő generációt, hogy ELTILTJUK bizonyos dolgoktól (ne hallgassál reppzenét, ne nézz TV-t, ne csetelj interneten, stb.) - így csak azt érjük el, hogy elfordul tőlünk a többség és azok a fiatalok kerülnek hozzánk, akik amúgy máshol "számkivetettek". 
Gondold végig! Már így is megköveteljük, hogy aki barantázik, az ne legyen alkoholista (pedig a magyar társadalom nagy részének elképzelhetetlen a közösségi összejövetel alkoholfogyasztás nélkül), aki barantázik, lehetőleg ne dohányozzon (pedig a fiatalok körében még mindig menő), figyeljen oda az étkezéseire (a gyorséttermek idejében, amikor anyunak semmi ideje főzni, vagy nem is tud), legyen a napjainak szerves része a kitartó edzésmunka (abban a korban, amikor mindenki mindent azonnal akar), legyen érzékeny a körülötte élők gondjaira és bajaira (pedig a bunkó a menő), legyen művelt és tájékozott (pedig akkor strébernek lesz bélyegezve) és általánosságba véve tudatosan élje az életét (holott a fiatalok többsége azt se tudja merre van arccal). Ezek mind olyan dolgok, melyeknél szembe megyünk a tömeggel és bizonyos szinten a társadalomból kirekeszti magát az, aki így él. Viszont ezek olyan dolgok, amelyekből nem lehet engedni, mert ezek olyan dolgok, melyek szerves részét képezik a személyiségfejlődésről alkotott elképzelésünknek. 
Valóban akkora katasztrófa, ha hazafelé okostelefonozik a villamoson a gyerek? És ha e-könyvet olvas rajta? És ha verset, könyvet olvas? Ha hasznosan tölti ki a hazafelé utat? 
Valóban baj, ha szeret leülni a számítógép elé játszani? És ha mellette rendszeresen jár baranta edzésre, vagy néptáncol, vagy bármi mást edz? És ha mellette van közösségi élete és a tanulmányait is rendesen végzi? Akkor is nagy probléma?
Azt gondolom nekünk NYITOTTNAK kell lennünk kifelé, abban a tekintetben, hogy aki beérkezik, azt ne bélyegezzük meg azért, mert korábban másmilyen életet élt. Ha köztünk marad, majd csiszolódik és változik. De ha már az elején elijesztjük, a változás lehetőségét se adjuk meg neki!
A korszellem megváltoztatásához két út vezet: vagy szembemegyünk vele, vagy beszivárgunk és belülről változtatjuk meg. Ha valaki szembe akar menni a korszellemmel, annak csak sok sikert tudok kívánni. Az információs társadalomban aki nem ért az informatikához legalább alkalmazói szinten, az a modern kor analfabétája. Aki nem beszél nyelveket és nem tájékozott a saját érdeklődési körén belül a legújabb újításokkal kapcsolatban (melyekről legtöbbször csak angolul tud ismereteket szerezni), az olyan elképesztő hátrányban van a többiekhez képest, hogy azt elmondani nem lehet. Azt, aki nem rugalmas és nem "pörög" a mostani világ fordulatszámán, azt egy esetleges versenyhelyzetben megeszik. Pedig az értékek versengése már rég elkezdődött és nagyon vesztésre állunk, mert azt se ismertük fel sokáig, hogy van ez a versengés. Most meg azt mondjátok, hogy kössük össze kezünk-lábunk, kössük be a szemünket is és úgy versenyezzünk. Hát így nehéz lesz.
Az én elképzelésem a korszellem megváltoztatásáról egészen más. A barantát kívánatossá, vonzóvá, befogadhatóvá és szerethetővé kell tennünk. Az, ha valaki barantázik, legyen menő dolog és aki barantás, legyen menő! Olyan embereket kell nevelnünk, akik a környezetüket alakítják, nem pedig olyanokat, akik elvágják magukat attól! Ehhez pedig használnunk kell minden rendelkezésre álló eszközt, mert nem vagyunk olyan versenyelőnyben, hogy finnyáskodhassunk.