Egy barátommal beszéltem a minap, hogy mennyire örül, hogy elindítottam a blogot, mert motiválja őt is az edzésekben. Természetesen nagyon örültem neki, de rögtön szabadkoznom is kellett, hogy mostanság elmaradoznak az edzésbeszámolók, mert semmi időm írni őket. 

Nos, ez valójában csak félig igaz. Tény, hogy mostanság rengeteg a munkám és sokszor örülök, hogy ha az eltervezett edzésmennyiséget elvégzem és ilyenkor az utolsó dolog, amihez kedvem van, az az edzésdokumentáció. De sokszor van időm - mint például a mai nap -, beleférnek az edzések, sikerül utolérni magam, mégse érkeznek az edzésbeszámolók. Hogy miért, az nagyon egyszerű: mert halálosan untam írni őket. Persze jó ötletnek tűnik feljegyezni minden apróságot, hogy majd később vissza lehessen olvasni, de valami baromi unalmas dolog. Ebből adódik, hogy ha van időm ilyesmire, akkor inkább szakmai anyagokat állítok össze, videót vágok, vagy legépelek néhány gondolatot. 

Persze nem azt mondom, hogy soha többé nem fognak érkezni edzésbeszámolók. Lehet, hogy kedvet kapok újra a részletes dokumentálásokhoz, de az biztos, hogy az emlékezetes dolgokról fogok írni pár sort. 

Ez úton köszönném meg utólag Gábornak, hogy eljött vívni kicsit. Remélem a hétvégén ismétlünk!