Zrínyi szavai akár ma is elhangozhatnának:

"...ollyan messze estünk mi mostani magyarok a régiektől, hogy ha eljőnének mostan más világról azok a mi vitéz eleink, sem mi őket, sem ők minket meg semismerhetnének...Csúfsága lettünk a nemzetnek és magunknak, ellenségünknek penig, valahunnan jön reánk, prédájává. Miért? A vitézségnek disciplinája megnem tartásáért, a részegségért, a tunyaságért, az egymásgyűlölésért, és ezer ilyen vétkünkért..."

Ha valaki utólag próbálja megoldani minden problémáját, akkor mindig szalad a dolgai után. A szervezés magasiskolája ott kezdődik, amikor előre felkészülünk a bekövetkezhető problémák megoldására. A tűzoltó-hozzáállás helyett a "jobb félni, mint megijedni" mentalitást tartották eleink jövedelmezőnek. Erről szól a mai mondás:

"Ha kutyával játszol, bot legyen a kezedben!"

"....a magyar kultúrát, észjárást és világszemléletet a parasztság őrizte csak meg, de közben elmaradt európai műveltsége. A gimnáziumokban, főiskolákon, egytemeken tanuló ifjúság teljesen a germán kultúra vonzásába került és így a középosztály elszakadt a néptől, gyökértelen értelmiséget alkot...”

Karácsony Sándor

"Gyerek, hadi szerencse, meg a jó házasság: Isten dó'ga!"

Kodály Zoltán már jóval a baranta mozgalom megjelenése előtt megfogalmazta a célkitűzést...

”Hogy a nemzet lehajol a néphez, igyekszik megérteni és felemelni, nem pusztán irodalmi vagy zenei jelentőségű dolog. Életbevágófontosságú és hosszantartó történeti folyamat fordulópontja ez..."