A baranta felkészítési rendszere alkalmas arra, hogy az ember bármely életkorban is csatlakozzon egy baranta közösséghez, az testi, szellemi és lelki szinteken egyaránt fejlessze. Ez azt jelenti, hogy egy baranta közösség felkészült vezetőjének tudnia kell, hogy a születéstől fogva egy embernek milyen tartalmakat kell odaadni, hogy képességeiben és tudásában gyarapodni tudjon. Ebben segítségünkre van a modern pedagógia, sporttudomány és a hagyományos népi kultúra. 

A baranta kialakulása során idővel megjelent az igény, hogy minél tudatosabb, rendszerezettebb módon tudjuk átadni a tudást az újonnan érkezőknek. Ennek okáért Vukics Ferenc megalkotta a baranta szinte minden tudásanyagára alkalmazható rendszert: a hétpálcás rendszert. 

A rendszer neve arra utal, hogy szemléltetéséhez hét különböző hosszúságú pálcát, vagy botot szoktak alkalmazni.

Az ideális eset az, ha valaki olyan közegben nő föl, ahol kisgyermekkorától kezdve találkozik a baranta táptalaját képző magyar népi testkultúrával: gyermekkorban kardoznak, bunkert építenek, parittyával és íjjal lőnek, dobnak, fára másznak, versenyt futnak, úsznak, birkóznak, stb. Ennél még egy fokkal jobb, ha ezek mellett már egész kis korban találkozik tudatos mozgásos felkészítéssel, mint például a játékos néptánc, vagy baranta oktatás. Az itt magára szedett alapképességek, életmódból eredő előzménytudások összességét a barantában életmódnak nevezzük. Ezt jelöli az 1-el jelölt pálca. Kiindulópontja az ember megszületése és folyamatosan tart az elszámolási pontig (halál). Az életmód során megszerzett ismeretekre próbálunk a barantában tudatosan építeni, de ha valaki az egész életét egy panellakásba bezárva töltötte és 30 évesen kezd el barantázni, akkor utólag vagyunk kénytelenek pótolni a kimaradt ismereteket.
Ez azt jelenti, hogy a jelen kor valóságához igazodva a felnőtt baranta edzésnek is szerves részei például a különböző tájegységi táncok és a gyermekjátékok. Természetesen azt tudomásul kell venni, hogy ha egy játékot 6 évesek játszották és valaki 40 évesen próbál ugyanebben jártasságot szerezni, az nem ugyanazt a tartalmat fogja jelenteni. Ennek ellenére be kell látnunk, hogy ezen ismeretek hiányában teljesen lehetetlen a baranta tudásanyagának elsajátítása, hiszen annak-idején ez volt az a közeg, amiből ez a harci kultúra kinőtt. Ennek szerves ismerete nélkül, csak a harci mozgások és eljárások önállóan értelmezhetetlenek. 

Az életmód pálcája nem áll meg és nem váltja fel egy másik pálca, hanem az idő előrehaladtával párhuzamosan futnak a különböző pálcák. A 2-el jelölt pálca a mozgásgyakorlatokat jelöli. Ezek az első egységek, amelyekkel egy ember a tudatos oktatás során találkozik. A pálcán belül három csoportot különböztetünk meg: iskolagyakorlatok, alapgyakorlatok és önvédelmi gyakorlatok. 

Az iskolagyakorlatok olyan gyakorlatok, melyek elsődleges célja, hogy a barantázót megtanítsák alapvető mozgásokra. Példának okáért hogyan kell a különböző lépéseket végrehajtani, hogyan kell különböző irányokból csapni, szúrni, hogyan kell megfordulni, irányt változtatni, leguggolni, vagy fölugrani. Sokan értelmezik félre ezeket a gyakorlatokat, de a "halálos-legyőzhetetlen" technikákat nem ez a gyakorlatcsoport foglalja magába. :) 
Ide tartozik többek közt a vívás, a pusztakezes állóharc, a birkózás, az íjászat stb. iskolázása.

A második csoport az önvédelmi gyakorlatok csoportja. Ezt a csoportot általában a pusztakezes küzdelmekben való jártasság után oktatjuk, ugyanis olyan technikák tartoznak ide, mely során puszta kézzel védekezünk különböző fegyverek, vagy pusztakezes eljárások ellen. 

Harmadik csoportunk az alapgyakorlatok csoportja, mely során a gyakorló a harc különböző helyzeteiben alkalmazható technikákat sajátítja el. Ezek az ún. "befejező technikák". 

A 3. pálca a mozgások összekötését jelöli. Ez vonatkozik a harcelemzés gyakorlatra, az iskola-összekötésre és a vívásbemutatóra egyaránt. A harcelemzés során alapgyakorlatokat kötünk egymásba. "Én ezt csinálom, erre Te így tudsz reagálni, amire én azt fogom csinálni, hogy"... Fontos, hogy minden mozdulatsor a harci célszerűséget szolgálja. Az iskola-összekötések során iskolagyakorlatokat kötünk egymásután. Itt előfordulnak olyan elemek, melyek nem a harci célszerűséget, hanem a mozgástanulást, koordinációfejlesztést szolgálják. Jellemzői az öncélú fegyverforgatások, a 180 és 360°-os fordulatok, a nagy ívű fegyverkezelés. A vívásbemutatók ötvözik a két gyakorlatot, miközben önálló formagyakorlatokra jellemző kerettel rendelkeznek. A vívásbemutatók egyaránt teret engednek a hadi mesterségben való jártasság megmutatására és az egymás közti virtuskodásra.

A negyedik pálca a védekező és támadó gyakorlatokat tartalmazza. Közös a gyakorlatokban, hogy - páros alkalmazás során - a végrehajtók közül az egyik szabadon mozog, míg a másik mozgása kötött. Vívó jellegű védekező gyakorlat például, mikor két ember egymással szemben megáll, az egyik fél csak támad, a másik fél csak védekezhet (a tanult technikákkal), hátralépés nélkül. Vívásban alkalmazott támadó gyakorlatra jó példa, mikor pontozó kesztyűt tartanak különböző helyzetekbe és a "felvillantás" pillanatában azonnal kell csapással, vagy szúrással támadni az adott felületre. Természetesen bármilyen eljárásra értelmezhetőek a gyakorlatok az íjászattól a puszta kezes gyakorlatokig.

Az ötödik pálca a különböző típusú szabadküzdelmek sora. Mind a két gyakorló fél szabadon mozoghat, előre lefektetett szabályrendszer szerint. A szabadküzdelmek során törekszük arra, hogy minél változatosabb körülmények közt mérjük össze erőnket és ügyességünket.

A hatodik a csoportos küzdelmek pálcája, minek során az egyén megtanul a csapat többi tagjával együttműködni. A baranta szemlélete szerint a harc elsősorban csoportos tevékenység, így a kötelékfelkészítésre nagy hangsúlyt fektetünk.

A hetedik pálca a harcvezetés, aminek révén végül az egyén megtanulja irányítani a kezdetben kisebb, majd egyre nagyobb közösségeket. A barantában ezt tekintjük a legmagasabb szintű hadi ismeretnek. 

Amint a mellékelt ábrán látható, az első pálca után van egy kisebb időbeli kihagyás. Ez azért van, mert az életmódbeli ismereteket egészséges környezetben a gyermek már születésétől fogva gyűjti, s játékos módon már 3-4 évesen is el lehet kezdeni a tudatosabb oktatást, de a valódi technikai felkészítést általában 5-7 év közt érdemes elkezdeni. A következő nagyobb ugrás az 5. és 6. pálca közt van. A 6. pálcát megelőzően törekszünk az egyént fejleszteni önállóan, majd ha már megérett az együttműködésre, a közösség teljes jogú tagjává válhat és megtanul együtt harcolni a többiekkel. Ezt az archaikus társadalmak mindegyikénél férfivá válási próbák és férfivá avató szertartások kísérték. Magyarországon többnyire a felövezés és az avató fokosok megkapása jellemző. Végül a sok évnyi testi, szellemi és lelki fejlődés után, a harc alapelveit megtapasztaló és megértő ember maga is vezetővé válik.