Az előző bejegyzésben két alapvetően védő állást néztünk meg, ma azonban támadó jellegű állásokra kerül a sor. A támadó állások jellemzője, hogy állásba rejtett lendülettel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy az állás maga egy lendítési helyzetet ad, melyből a fegyver a célpont felé a legrövidebb úton is átütő erejű csapást tud végrehajtani. A támadó állások mindegyike leírható valamely csapás véghelyzeteként is (ld. később). 

A támadó állásokra jellemző, hogy nagy erejű csapások, illetve szúrások első szándékú végrehajtására alkalmasak, ellenben a védelemben rések jelentkeznek. Éppen ezért az állás felvétele és abból a technika végrehajtása pillanatszerű. Az állásban való huzamosabb tartózkodás csak a vívótávolságon kívül tanácsos. 

A hátsó tartásnak három változatát különböztetjük meg. A fenti képen a felső változat látható. Az állás a jobb alsó fokélcsapás véghelyzetét adja. Rendkívül erős támadásokat lehet belőle indítani bal oldalról, elsősorban felső irányból. A láb és a csípő helyzete megegyezik a középső védekező tartásnál leírtakkal. 

Oldaltartó lépést téve (pl. nyitólépés, kitörés, stb.) a csapás karból és felsőtestből lesz kivitelezve, míg oldalváltó lépés során a teljes test lendülete hozzáadódik a támadás erejéhez. Előbbi esetben lehetséges az állásba való visszatérés, esetleg valamely más defenzív állás felvétele (ld. középső védekező tartás), viszont oldalváltó lépés esetén fordított alapállásba kerülünk, ami elsődlegesen szintén támadó állás. 

A támadó állásokra általánosan igaz, hogy a lendületet kihasználva elsősorban betöréseknél, találkozó harcnál, a fegyver félresöprésére irányuló technikáknál és csapáskombinációk indításánál használjuk. Ezek az állások "egyértelmű" irányultságánál fogva alkalmasak a cselvágások kivitelezésére, hiszen míg az ellenfél jelen esetben bal oldalról várná a csapást, addig egy irányváltással könnyedén támadhatjuk másik oldalról. A fenti képen az oldalsó változat látható, mely a külső oldalsó csapás véghelyzete.

A támadó állások természetesen alkalmasak védekezésre is. Az első számú védelmi tényező maga a távolság. Mindegyik állás a kitűnő távolságérzetre épít, hiszen túl közel merészkedve ezen állások védtelenné tesznek bennünket az elővágásokkal szemben. Ám ne felejtsük el, hogy az állásba rejtett lendület nem csak támadás során alkalmazható, hanem az ellencsapások során és az ezekre épülő befűzések és átforgatások során is. Továbbá a "féloldalas" beállás lehetőséget nyit a támadások félreütése és a sodróvédés alkalmazására. Fent az alsó helyzet látható, mely a külső felső csapás véghelyzeteként írható le. 

A hátsó tartás három helyzetét egy alapállás három változataként kezeljük. A barantában a hátsó tartás a hármas számú alapállás. A következő bejegyzésben a fordított alapállást tárgyaljuk ki.