A fordított alapállás egy igen vegyes megítélésű állás. Vannak, akik szerint kitűnő pozíció az ellenfél megtévesztésére, míg mások teljesen elvetik használatát, mondva: túl kockázatos. Nos, akik így vélekednek, azoknak is van igazuk, hiszen az alsó tartás csaknem teljesen kinyitja védelmünk felső réseit - de korántsem hagyja őket védtelenül.

Az alsó tartásnak két változatát különböztetjük meg: belső (fenti kép) és külső tartás (lenti kép). Mindkét állásra igaz, hogy egyaránt alkalmasak támadásra és védekezésre. Tekintve, hogy a fegyver alsó helyzetben van, elsősorban alulról érkező támadások kivitelezésére alkalmasak, de köríven mozgatva megtámadhatók az oldalsó és felső rések is. Az alsó tartás kitűnően alkalmas a fokél és kifordított csapások kivitelezésére.

Mivel az ellenfél esetleg úgy gondolhatja, hogy az állás felvételével felsőtestünk védtelenné vált, így az alsó tartás egyfajta meghívásként is alkalmazható. Ebből adódóan technikai készletének jelentős részét teszik ki a védésből való visszatámadások. Az állás rendelkezik rejtett lendülettel, mellyel elsősorban az alsó irányok támadhatóak első szándékból. Ugyanezen lendületet a védések során is alkalmazzuk. 

A láb és a csípő helyzete egyezik az eddig részletezett állásokéval. Az egyetlen állás, melyben a súlypont helyzet és a lábak helyzete eltér: a felső védekező tartás. Ezt az állást akkor alkalmazzuk, mikor előrenyomuló ellenfelet akarunk feltartóztatni. Felvételéhez nem kell más, csak a csípő hátratolása (mellyel védjük a test alsó részeit), miközben a fegyvert szem magasságba helyezve előre toljuk, míg a kar el nem éri a teljes nyújtottság állapotát.

Ebből az állásból támadást indítani a szúráson kívül csak lendítés közbeiktatásával lehetséges.