Mészáros ulánuskapitány volt, majd mikor szolgálaton kívüli viszonyba került, akkor sem választott semmilyen foglalkozást, hanem megmaradt „kapitány úrnak". Ezt nagy magánvagyona folytán könnyen megtehette, és élte a tétlen úr kényelmes életét. Élt és sportolt. Vívótudománya közismert volt, de sokkal kevesebben tudták, hogy épp olyan félelmetes pisztolylövő is, mint amilyen vívó. Természetesen kitűnően lovagolt is az előbbi két katonai színezetű sport mellett.

Vívását a klasszikus olasz technika jellemeze. Soha senki sem látott tőle közbevágást, amely a későbbi modern vívás egyik legfontosabb harci eleme lett. Ellenben annál remekebben védett. Hihetetlen nyugalommal várta a támadást, és úgy hárított, amint azt utána senki sem tudta megtenni. Megérthetetlen nyugalommal nézett szembe három-négy csellel is, és csak az utolsónak, a valódinak, a vágásnak nyúlt utána. De azt kivédte. Visszavágásai gyilkosak voltak. Rendesen mély szekondállásban állt, s onnan csak a vágás mozdította ki.

Idegei hajókötélből készültek. A vívóteremben megállt a falnál, ott támadták a fiatalok, s ő mindent védett. Órákon át, csodálatosan jól! Emellett a feltartó szúrásai voltak félelmetesek. Ezt is az utolsó pillanatban csinálta, a támadó utolsó mozdulatába, amihez a legnagyobb nyugalom és biztonság kellett – s rendszerint sikerült. Néha egy-egy kézelővágást vágott, de aztán mást soha. Közbevágás? Azt megvetette. Hátra a legritkább esetben ment, és támadni sem támadott sokat.

Veszedelmes párbajozóként emlegették, bár a legszelídebb természetű ember volt, s ellentéte mindannak, amit krakélernek szoktak nevezni. Mégis egyszer csaknem súlyos párbaja lett. Néhány évvel ezelőtt volt egy afférja. Ő szabta, mint sértett, a feltételeket. Halálos feltételeket szabott. Pisztolypárbaj vontcsövű pisztollyal, háromszoros golyóváltással. Aki tudta, hogyan lő, biztos halálra számított.

De a feltételek ennél tovább mentek: ha sebesülés nem történik, kardpárbaj – szúrással. Ez is biztos halál. Az ellenfél nyugodtan írhatta a végrendeletét. A segédek súlyosnak találván a feltételeket, elejtették a pisztolypárbajt. Mészáros megjelent a kardpárbajra az egyik laktanyában. Az ellenfél is eljött. Már ez is meglepetés volt. Aztán amikor felálltak a párbajra, az ellenfél kijelentette, hogy ő inkább bocsánatot kér, de meghalni nem hajlandó.

Mészáros arcrebbenés nélkül letette a kardot és hátat fordított megfutamodott ellenfelének. Érzelem nem volt az arcáról leolvasható. Biztos, hogy a megfutamodott ellenfél életét mentette meg.

Teljes cikk: http://www.nemzetisport.hu/sportnaptar/karduralmunk-osatyja-a-legkuloncebb-ur-2078796