Volt szerencsém olvasni a "Tradicionális sportok, népi játékok" (Budapest, 1996) című művet Siklósdi Csilla szerkesztésében. Ezúton is köszönet érte Szakál barátomnak, aki felhívta rá a figyelmemet. A könyv valójában tanulmányok egymás utánja, melyek közül számomra Szabó Lajos "Tradicionális játékok a magyar középiskolákban a századforduló előtt" című tanulmánya volt érdekes. 

A tanulmány kitér arra is, hogy a Habsburg uralom alatt milyen módokon korlátozták a népi játékok (!) gyakorlását. 

" >>...De gondos előrelátással ügyelni kell majd, hogy a lelki fölüdülés éppúgy, mint az iskolai elfoglaltság, a fő céllal (tudniillik: az erős és engedelmes alatvalók nevelésével) mindig összhangban legyen, azért szükséges lesz a játékok fajait, helyét és idejét meghatározni és mindenben határozott rendet és szabályokat megállapítani.<<

A rendeletet előkészítő iratokból kiderül, hogy a felvilágosult célok mellett határozott törekvés volt az egységes német nyelvű állam megteremtésére. Ennek egyik eszközeként a kezdetben támogatni kívánt magyar játékok a rendeletben már tiltott kategóriába kerültek. >>A magyar ifjúság eleddig divó játékai heves mozdulatokban, futásban és ugrásban állottak. Nem bántottuk volna őket és hallgatólag előmozdítottuk volna a jövő nemzedékekre való átszármaztatásukat, ha azt hittük volna, hogy üdvös hatással vannak a jövő életre és kevesebb veszedelemmel járnak.<<

Szomorú tény, hogy míg a Ratio haladó eszméi nem valósultak meg, addig a játékokra vonatkozó tilalmak bekerültek a gyakorlatba. A kor játékait megtalálhatjuk több iskolai évkönyvben, így a máramarosszigeti líceum játéklistája 40 különböző szabadtéri játékot ismertet, melyek közül 27-et tilt, elsősorban a népi eredetűeket.

A felvilágosult abszolutizmus Mária Terézia és II. József uralkodása után teljes vereséget szenved, az iskolák játékkultúrája is konzervatív, germanizáló hatás alá kerül és megkezdődik a magyar hagyományokkal bíró népi játékok mellőzése, ami a középiskolából való kiszoruláshoz vezet.
Ez a folyamat jellemzi a következő nyolcvan évet, ami alól csak az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc időszaka a kivétel. 1849-után tovább romlik a helyzet, hiszen a Habsburg önkényuralom éveiben még a népi játékhelyek (pl. csárdák) többségét is betiltják vagy lerombolják, megakadályozva ezzel a lázongó magyarok gyülekezését.

Az 1867-es kiegyezés, mely megteremtette a dualista Osztrák-Magyar Monarchiát teljesen megváltoztatta a viszonyokat. Hatására megindulhatott az addig elfolytott egyesületi élet, mely addig sosem látott pezsgést hozott a sport és testnevelés területén is. Megindult a tomatanítói képzés, bekerült az iskolai tantervekbe tantárgyként a testnevelés. A nemzeti egyenjogúsítással járó nemzeti buzgalom hatására ismét felmerült a magyar nemzeti játékkultúra feltámasztásának igénye.

1877-ben az a gróf Esterházy Miksa ír ki pályázatot a labdajátékok összegyűjtésére, aki két évvel korábban megalapítja a kontinens első modern sportklubját. A pályázatra várt összefoglaló elé hármas célt tűztek: >> 1. a magyar labdajátékoknak megmentése a kipusztulástól; 2. azok népszerűsítése; 3. a Magyar Athletikai Club ezen mű alapján a magyar labdajátékok szervezését és codificálását megkezdhetné.<<
A beérkező hat pályamű nyomán, részben ezek felhasználásával készült kötet, a Magyar labdajátékok könyve mely végül 1885-ben jelent meg (reprint példányát kézbe is vehetik a kollégák) 110 különféle játékot ír le, ábrák segítségével segítve azok elterjesztését, bemutatja a legismertebb kiszámoló mondókákat is. A pályázat eredményén felbuzdulva számos sportklub felvette működése körébe a labdajátékokat és több rövidéletű labdázókör is létesült."

gróf Esterházy Miksáról tudjuk, hogy a labdajátékok mellett a mozgáskultúra egyéb elemeit is gyűjtötte, így a baranta mozgásanyagához kapcsolódó gerelydobást és baltavetést melyeket kifejezetten magyar mozgásformákként jellemzett. 

Erről itt olvashatsz bővebben: 
Gerelydobás és baltavetés Magyarországon